Koreai irodalom | |
Kr. e. 1. század – napjaink | |
Elterjedése | Korea |
Világtörténelmi korszak | ókor, középkor, újkor, legújabb kor |
Jellemzői | |
Híres alakjai | Hvang Dzsini ( ) I Gvangszu ( ) Cshö Inhun ( ) Pak Kjongni ( ) Cso Szehi ( ) Sin Gjongszuk ( ) |
Híres művei | Hunmindzsongum ( ) Szamguk szagi ( ) Csikcsi ( ) Hong Gildong cson ( ) Cshunhjang cson ( ) Mudzsong ( ) Kvangdzsang ( ) Thodzsi ( ) A törpe Vigyázzatok Anyára! |
Írástípus | hangul handzsa kínai írás |
Könyvtárak | Dél-Korea Nemzeti Könyvtára Dél-Korea Nemzeti Digitális Könyvtára (koreaiul) |
A koreai irodalom a koreai nyelven vagy koreai személyek által írt irodalmi művek összességét jelenti. A művek kezdetben klasszikus kínai nyelven, majd koreai nyelven, de kínai írással, később pedig hangul írással születtek.[2] A koreai irodalom tárgykörébe tartozónak tekintik az úgynevezett „szóbeli irodalomba” tartozó, szájról-szájra terjedő legendákat, énekeket, phanszori ( )-műveket, a népi drámák körébe tartozó koreai bábjátékot vagy a maszkos táncokat is.[3]
A három királyság korának irodalmában a meghatározó műfaj a hjangga ( ) volt. A Korjo ( )-korban keletkeztek olyan történelemkönyvek, mint a Szamguk szagi ( ) és a Szamguk jusza ( ). Számos buddhista dokumentum maradt fenn ebből a korból, például a Csikcsi ( ). A 13. század végén megjelent a rövid sidzso ( ) és a hosszabb kasza ( ) versforma. A Csoszon ( )-korban virágzott az irodalmi élet, népszerűek voltak a meséket, mondákat megörökítő elbeszélések, az állatmesék, a történelmi regények. Az első modern regényt I Gvangszu ( ) írta 1917-ben. A japán megszállás alatt a modernizmus és a realizmus volt a meghatározó irányzat.
A koreai háborút követő időszak dél-koreai irodalmát a háború és következményei határozták meg. A korszak legfontosabb írói közé tartozik Cshö Inhun ( ), Pak Kjongni ( ), valamint Cso Szehi ( ). Az 1990-es évek új irodalmi trendeket teremtettek, előtérbe került az individualizmus. Sin Gjongszuk ( ) az évtized egyik legsikeresebb írónője.
Észak-Koreában a kettéválást követően az irodalom elsődleges szerepe a kommunizmus eszméjének terjesztése volt, jellemző volt a szocialista realizmus és a forradalmi romantika. Az 1960 utáni irodalom központi témája a dzsucse volt. Az 1990-es évek előtti időszakra jellemző a „szocialista éden”-megközelítés, ez a 2000-es években némiképp megváltozott.
A koreai irodalom a koreai hullámnak köszönhetően külföldön is egyre népszerűbb, 2011-ig több mint 1500 művet fordítottak le 34 nyelvre. Több regény, verseskötet és népmese megjelent magyarul is.
2018 és 2022 között 1,85 millió példányban keltek el koreai művek világszerte.[4]
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) koreanet
nevű lábjegyzeteknek© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search